A hal

Már vagy fél órája lógatom a zsinórt a vízbe. A kis botot hoztam ki, ezt egy kézzel is simán elbírom. Kukacot nem találtam, így egy doboz kukoricát bontottam fel. Szuperédes, olvasom a feliratot. Ez biztos jó lesz a halaknak is. Belemarkolok és a víz helyett a számba dobálok pár szemet. Aztán persze a vízbe is. De nem jönnek a halak. Pedig nagyon akarok fogni egyet. Nem miattam - miattad. Nézem a vizet és látom a piros-szárnyúak hátát megcsillanni. Egészen fenn vannak, pedig azt gondoltam, a forróság miatt inkább a hűvösebb, mélyebb vizeket kedvelik ilyenkor. Lentebb húzom az úszóm, egészen az ólomig. De még  meg sem billentik. Már egy kósza küsszel is beérném. Vagy egy nyomorult törpeharcsával. Majd mondanám a kapáskor, hogy "ezmán amúr", aztán szitkozódnék, mert nem merem megfogni a tüskéi miatt.

Talán csak máshol úszkálnak most. A halak is. Átdobok a stég másik oldalára. A Nap pont szembesüt, milliónyi csillámot vetve a Holt-Tisza vizére. Az úszót persze pont nem látom így. Visszadobok oldalra. Biztos jót röhögsz rajtam, hogy milyen béna vagyok. Vagy csak csóválod a fejed, hogy mit szerencsétlenkedek. 
Kicsit megmártózom a vízben, mert rohadtul éget a Nap. Holnapra tuti piros lesz a vállam. Persze ilyenkor van kapás. Kimászok és rántok egy hatalmasat a boton. Hal nincs, gubanc a szereléken az van.
Mögöttem valami kapitális akkorát csobban, hogy azt hiszem, valamelyik gyerek ugrott bele a vízbe. Még csattant is, mint ahogy tegnap Nimi háta, mikor bombát ugrott. Eljátszom a gondolattal, hogy arrafelé mekkora halat fognék, de rögtön kapcsolok: ezzel a pici horoggal megakasztani sem tudom. 
-Cicmic, ott a hatméteres, mért nem azzal dobsz be?-hallom magam mögül, de tudom, csak a fülem cseng. Vagy csak az agyam játszik otromba tréfát. Vagy csak a szívem dobban. 
Kimegyek a hatméteresért. Kapás mondjuk erre sincs.
Nándi már háromszor kérdezte meg, meddig fogok még pecázni. Szeretnék egy halat fogni - mondom neki. Lehajtott fejjel megy be a házba. Nem felesel, nem lázad. Talán érzi ő is, hogy milyen fontos ez nekem. Szeretnék egy halat fogni. Nem miattam - miattad.
Apu érkezik, arcán mosoly, kezében egy doboz kukac - ez jól nálam maradt, mondja. Jót nevetünk, én is oldódok. Nem nagyon volt kapás - mondom, és leülünk a stég szélére. Kicsit beszélgetünk. 
-Na, jól van, feladom mára, sóhajtom lemondóan és lassan kiemelem a vízből a szereléket. A bot görbül, ellenáll a húzásnak. Na, még ez is.
-Azt hiszem, összeakadtunk-motyogom. Az én botom nincs benn- mondja apu- hal lesz az. 
-Mit csináljak, kitekerjem? A hal nem akar kitörni. Nem áll ellen, nem csapkod. Mintha tudná, hogy jönnie kell. Lassan hátrálok a stégen, emelem a botom és picit tekerek az orsón, míg apu eléri a damilt.
-Egy kis ponty- mondja büszkén. 
Én csak mosolygok. Fogtam egy halat. 

Nem miattad,  miattam.