Nem keresem a választ a miértekre.
Néha a sírás megkönnyebbülést hoz. Máskor mázsás súlyként telepedik mellkasomra hiányod.
S még ha el is hiszem, hogy a halál nem a vég, hanem a lélek örökkévaló keringőjének csak egy tánclépése, fáj, hogy a parketten egyedül állok és csak nézem, ahogy a többi páros tovasuhan a forgatagban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése