Silent Lucidity

 Azt hiszem, pont a jelekről és üzenetekről mesélek, amikor megpillantom bogár szemeit a szemközti széken. Fel sem tűnt eddig, hogy ott van és minket néz. Picit meg is borzongok, mert kísértetiesen hasonlít arra a sünire, amit én adtam neked a 24. szülinapodra. Akkor már 3 hete titkoltuk mindenki előtt, hogy több ez, mint tanár-diák kölcsönös tisztelete. Persze még mi magunk, se tudtuk, hogy mi lesz belőle.

Fannit kérdem, hogy ezmiez és eddig is így ültünk hármasban? És eszembe jut amit két perce meséltem: hogy minap reggel feldobott a FB egy videót, amiben Portnoy meséli, mennyire hálás, hogy 20 évvel ezelőtt, már épp indult el otthonról, mikor visszafordult és megölelte búcsúzóul az anyukáját. Az édesanyja aznap repülőgép balesetben meghalt. Szíven ütött a történet, mert még mindig fáj, hogy én "nem fordultam vissza". És akkor Portnoy után egy másik videó kezdődött, amit nem akartam már végighallgatni (épp LaBrie mesélt valamit), de akárhogy nyomkodtam, nem tudtam kikapcsolni és még mikor a tabletet letettem, hogy "jóvanakkor beszéljél, én meg öltözök addig", szóval a háttérben ment tovább a videó, és akkor lejátszották a Waits For Sleep-et. Ami azt hiszem az első Dream Theater szám volt, amit megmutattál és felvettél nekem kazira és kb 10 éve biztos nem hallottam. Egy lányról szól, aki elvesztette az szerelmét és csak vár az álomra. Hát mi ez, ha nem jel. Könnyes szemmel mosolyogva énekeltem végig a számot aznap reggel. Aztán este, mikor átküldtem Krisztának a dalszöveget és a youtube linket, belemotyogtam a semmibe, hogy ha itt lennél, biztos jót röhögnél rajtam, hogy ilyen szentimentális és spirituális liba lettem. És ekkor, pont ekkor a jött a Queensryche egyik dalának refrénje: "I'm smiling next to you" Amin már tényleg hangosan felnevettem, hogy ha valami, akkor ez tényleg nem lehet véletlen.

Én, az abszolút realista, két lábbal a földön járó, racionális gondolkodású ember most nézem a sünit és olvad a szívem.