Előttem, 34 darabban hever a csúcsdísz. Mint 34 darabra tört életemre, úgy nézek rá. Zokogok felette, s érzem, bőröm alá kúszik a szomorúság, mardos a bűntudat.
Vigyáztam rá. Nem eléggé. Eltörtem. Menthetetlenül. El kell engednem. Fáj. Lesz másik? Csúcsdísz egészen biztosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése