Felnézek az égre és a pislákoló fények között megkeresem a Szíriuszt. Az égbolt legfényesebb csillaga a Nagykutya szemeként villan fel. Látom, ahogy ott ül és lesi az Oriont, aki íját húzza és a Bika szarvai közé céloz. Elképzelem, hogy a teraszon állunk és együtt nézzük, ahogy a teliHold vöröslik a horizont felett. Én megpróbálom lefotózni, te kitalálsz valami vicces szöveget a fotó mellé, mint az "Égi testek", mikor az üstököst és téged fotóztalak hosszú záridővel. A hiányod gombócként torlódik a torkomban, ahogy belesuttogom az estébe: égi testek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése