Éjszakánként

"Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hogy mással játszod már a vágy örök játékát..."

Általában rosszul alszom és legtöbbször keveset. Persze van, hogy egész normálisan egész jól. Van, hogy csak éjfélkor zsibbadok le annyira, hogy el tudjak aludni és Tina Turner kíméletlenül dalra fakad 5:45-kor. Ez akár elég is lehetne, de gyakran zaklatott álmaim vannak, és sokszor felébredek. Néha jeleket keresek, hogy itt vagy még, máskor tudom, hogy már nem vagy itt. 

"...Kis örömök foghatják kézen az ébredést
Átkarolják a létezést
Fölragyog a csókok íze kettőnk álmodó egén..."

Már három napja minden hajnalban arra ébredek, hogy a hálószoba ajtó felett furcsa alakú fények vannak. Néha tenyér, néha emberfej formájúak. Azt képzelem, üzenni akarsz valahogy és már komolyan ideges vagyok, hogy nem értem a különös jelenéseket. Mit akarsz mutatni és miért vagyok ennyire béna, hogy nem értem???

Negyedik napra rájövök, hogy csak a szomszéd lámpája világítja meg a kerítés menti tujákat. Kiábrándító lehetne, hogy mégsem te üzensz, de kicsit megnyugtat, hogy a rejtély megoldódott és csak a "szokásos" alvajárós-furcsákat álmodós időszak jött vissza. Mondjuk legalább nem kiabálok. Vagy csak nem ébredek fel rá....

"...Búcsúzunk, bár nem feledjük egymást
Indulunk úttalan utakon át
A végtelen a szerelmek igaz gyöngysorából áll..."

Minap 3:00-kor riadtam fel és miután konstatáltam, hogy 2 óra 45 percem van még kipihenni magam (az nagyjából pont egy alvási ciklus) vissza is zuhantam valami álomszerűségbe. 3:10-kor néztem rá ismét az órára. Ennyit az alvásciklusokról. Letettem a fejem a párnára és végtelen nyugalom szállt a mellkasomra. Mint mikor az első sátorozásunkkor fagyoskodtam és te átkaroltál, majd betakartál a hálózsákoddal - most is végigkúszott rajtam a jóleső melegség.  Talán most is átöleltél. Félálomban eszembe jutott, hogy 3:10kor mentél el. Jó azt hinni, hogy most is te öleltél.

"Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hűvös ágyam nem melegít
Egyedül vagyok"