"Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hogy mással játszod már a vágy örök játékát..."
Általában rosszul alszom és legtöbbször keveset. Persze van, hogy egész normálisan egész jól. Van, hogy csak éjfélkor zsibbadok le annyira, hogy el tudjak aludni és Tina Turner kíméletlenül dalra fakad 5:45-kor. Ez akár elég is lehetne, de gyakran zaklatott álmaim vannak, és sokszor felébredek. Néha jeleket keresek, hogy itt vagy még, máskor tudom, hogy már nem vagy itt.
"...Kis örömök foghatják kézen az ébredést
Átkarolják a létezést
Fölragyog a csókok íze kettőnk álmodó egén..."
Indulunk úttalan utakon át
A végtelen a szerelmek igaz gyöngysorából áll..."
Minap 3:00-kor riadtam fel és miután konstatáltam, hogy 2 óra 45 percem van még kipihenni magam (az nagyjából pont egy alvási ciklus) vissza is zuhantam valami álomszerűségbe. 3:10-kor néztem rá ismét az órára. Ennyit az alvásciklusokról. Letettem a fejem a párnára és végtelen nyugalom szállt a mellkasomra. Mint mikor az első sátorozásunkkor fagyoskodtam és te átkaroltál, majd betakartál a hálózsákoddal - most is végigkúszott rajtam a jóleső melegség. Talán most is átöleltél. Félálomban eszembe jutott, hogy 3:10kor mentél el. Jó azt hinni, hogy most is te öleltél.
"Álmodom, furcsát érthetetlent
Álmodom, hűvös ágyam nem melegít
Egyedül vagyok"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése