Eskü, 2024-ben többször már nem akartam megnézni! Nagy volt a presszió, és hát a családi béke érdekében nem mondhattam nemet. Szóval most Juditra foghatom, hogy meg kellett néznem a Menopauzát tizenkettedjére is.
Mert egyébként is ki kéne találnom valami jó, jobb indokot. Bea szerint már klinikai eset vagyok (igazából úgy fogalmazott, hogy egyesek már pszichológia doktorijukat írnák arról, hogy miért néz meg valaki 12x egy színházi előadást), Totiék egyszerűen kattosnak hívnának ezen a téren (is).
Azt szoktam mondani, és ezt talán már írtam itt is, hogy ha van egy kedvenc előadód, és van neki egy LP-je, kazettája, CDje (albumja, feltöltött zenei anyaga), amit nagyon-nagyon szeretsz, akkor azt csak egyszer hallgatod meg? Ugye nem?! Hanem néha előveszed, vagy sokszor előveszed, meghallgatod, sőt, esetleg koncertre is elmész. Nah, én ugyanilyen elvetemült vagyok a Menopauzával. Ráadásul sokszor más a szereposztás, a rendezés is megváltozott az utóbbi 5 évben. És egyébként még nem is láttam minden székből... Dalszövegeket sem fújom kívülről (csak egy párat)...
Egyébként a 12. Menopauzám egész jó volt (volt már olyan, hogy ennek az ellenkezőjét írtam?) Tartottam tőle, hogy az emelet 4. sor gáz lesz, de csak ide tudtam venni 6 jegyet egymás mellé, adott időpontra. Igazából a hangzás egész jó volt, a szereplőket is láttuk, a dalokat is hallottuk, nem voltunk közel a színpadhoz, de legalább együtt ültünk.
Janza Kata és Tóth Enikő hangja sajnos most nem szólt olyan jól, cserébe Náray Erika ismét lenyűgözött, és Szőlőskei Tímeát ismét nagyon közel éreztem magamhoz.
Mostanában többször néztem Janzával, kicsit már hiányzik Hernádi :) jaj, Muci csak nyugi, meg fogom nézni még párszor...
